SZÜLEIMNEK, AKIK ENGEM ÉRTÉKKÉ NEVELTEK

Tartozásom van. Hovatartozásom.
Az emúlt időszak sajnos nem múlt el. Megbélyegezte a családi közösségünket, nyomot hagyva lelkünkben, előírva egy kötelező magatartást.
Ezt eddig sem szabadott volna engedni, szót fogadni egy fogalomnak ami az engedelmeskedj felszólítás szinonimája.
Én óriási bűnöm, szót fogadtam annak a rendszernek, aminek nélkülözhetetlen szereplőjévé váltam, ráadásul a szervezet gerincét évekig saját magam koordináltam.
Az általam okozott kár felbecsülhetetlen még akkor is, ha csak a személyi részt vizsgálom.
Elég, nincs tovább. Befejeztem a tétlenséget, számomra a három szent
jelenti a mindenséget, biztosítja azt a hatalmat és erőt, amely bátorságomhoz, ostorom használatához, legyőzhetetlenségemhez vezet. Mit akarok elérni? Az elérhetetlent.
Biztosan a győzelmet érem el?
Nem ismerek mást.
Mit várok el? Semmit. Nem létezik félelem, csoda, lehetetlen, tehát kérdés sem merülhet fel.