Szüleimnek, akik engem értékké neveltek

Tartozásom van. Hovatartozásom. Az elmúlt időszak sajnos nem múlt el. Megbélyegezte a családi közösségünket, nyomot hagyva lelkünkben, előírva egy kötelező magatartást. ​​​​​​​Ezt eddig sem szabadott volna engedni, szót fogadni egy fogalomnak ami az engedelmeskedj felszólítás szinonimája. Én óriási bűnöm, szót fogadtam annak a rendszernek, aminek nélkülözhetetlen szereplőjévé váltam, ráadásul a szervezet gerincét évekig saját magam koordináltam. Az általam okozott kár felbecsülhetetlen még akkor is, ha csak a személyi részt vizsgálom. Elég, nincs tovább. Befejeztem a tétlenséget, számomra a három szent jelenti a mindenséget, biztosítja azt a hatalmat és erőt, amely bátorságomhoz, ostorom használatához, legyőzhetetlenségemhez vezet. Mit akarok elérni? Az elérhetetlent. Biztosan a győzelmet érem el? Nem ismerek mást. Mit várok el? Semmit. Nem létezik félelem, csoda, lehetetlen, tehát kérdés sem merülhet fel.